2011. március 22., kedd

Végre itt a Tavasz

    Már nagyon vártuk, és tegnap óta virágzással, napsütéssel megérkezett a tavasz. A múlt héten a kislányom is megérezhetett a tavasz előszeléből valamit, mert amikor délután bementem érte az oviba, az óvónéni boldogan közölte, hogy Eszter megkérte őt, hogy írja le amit mond. Nos egy tavasz váró versike lett belőle, mindenki nagy meglepetésére. Nagyon büszke vagyok, és azt gondolom, hogy az óvónénink is az, mert kitűzte az óvoda faliújságára Eszter versikéjét.
    Tegnap is és ma is délután kint dolgoztunk a kertünkben. Idén kicsit korábban kezdtünk neki a rendezgetésnek, takarításnak, átalakításoknak. Nagyon nagy elképzeléseink, terveink vannak, de még nem tudom, hogy mit tudunk majd végrehajtani. Minden esetre néhány dolognak már nekikezdtünk. Vettünk csodasövényt és már jó sokat el is ültettünk, de még mindig van kb. 100 tő. Erdőkertesi barátainknál néhány éves már és ha csak fele olyan jól sikerül mint nekik, már nagyon boldog leszek.


Miközben kint dolgoztam a kertünkben apukámmal, szépen sütött a nap, kinyíltak a krókuszok. Ez pedig azonnali felhívás volt számomra, hogy fotózzam le őket. Így hát melegedjen lelketek-e néhány kedves virág látványától!

2011. március 2., szerda

Duma party vasárnap

 
   Vasárnap Orsi unokatestvérei jártak nálunk. Érdekes, kellemes beszélgetések közepette ünnepeltük meg a feleségem születésnapját. Öcsi és apukám önfeledten, boldog anegdótázgatásba kezdtek gyermekkoruk emlékezetes pillanatait kibeszélve. Elsősorban arra emlékeztek vissza, hogy ki, milyen, módon, milyen élelmet gyűjtött be gyermekkorában. Vicces volt hallgatni, ahogy régen egy kis palóc falu patakjából szedték össze a folyami rákot apámék, vagy hogyan gyűjtöttek több zsáknyi verebet az istállóban. Öcsi elmesélte a kecskebéka fogás technikáját, amit gyerek korában még szabadon lehetett fogni (nem volt védett állat). Szerintem ezek a történetek annak a nyúl paprikásnak a hatására jöttek elő, amit ebédre ettünk. Sietve teszem hozzá, hogy nem a mezőn vadásztuk, hanem az apu által tenyésztett nyulak egyikét főztem meg.

  Tudja fene, hogy milyen úton, de ezek után filmekről kezdtünk beszélni.
Orsi unokabátyja ajánlott egy filmet, hogy nézzünk meg, melynek címe: A jövő kezdete.
Nos, a minap volt szerencsénk megnézni. Feltétlen ajánlom én is mindenki figyelmébe, mert gyönyörű, elgondolkodtató, és tanulságos. Nem szeretném elmondani miről, szól, kérek mindenkit, hogy film címére kattintva olvasson utána, érdemes! Annyit azért mégis elmondok, hogy, ha mindenki a film szerint cselekedne, valószínűleg tényleg kicsit szebb világban élnénk.

   Estefelé megérkeztek Öcsi legidősebb testvére családostól. Megbeszéltük, hogy március 10.-én lesz a torkos csütörtök, és hogy menjünk együtt torkoskodni.  Úgy fest ez a vasárnap a kajálásról szól! Most már csak a megfelelő éttermet kellene kiválasztani. Remélem sikerülni fog! Majd ha tele kajáltuk magunkat akkor tapasztalatainkat, arról, szintén meg írom itt a blogomban.