2010. október 10., vasárnap

Csillebérc és Normafa






Szombaton ismét kalandpályán próbázott a két gyermekem. Most én is elmentem megnézni és nagyon tetszett. Kifogástalan, szikrázó őszi napsütés, kicsit csípős arcpirosító reggeli levegő fogadott minket, Csillebércen ahol a kalandpálya van. 

Most csak Eszternek és Bencének kellett kiállni a próbákat, Orsi ma nem küzdött. Bencének valószínűen sokat segíthetnek ezek a drótkötélpályák az állandó lábújhegyen járás problémáján, ezért is ismételtük meg (Nagyus jóvoltából) ezt a programot. A belépéstől számított 3 és fél óra az-az idő, amit a pályákon el lehet tölteni, de gyerekeink természetesen ennél hamarabb elfáradtak. Ezután levezetésként elmentünk sétálni a Normafához ahol végre fotózási dilimnek élhettem és ez alatt Nagyus és Orsi minden bizonnyal kibeszélgethették magukat. Gyönyörű Őszi színek, öreg vastag törzsű fák, pompázatos napsütés, egyszóval minden ami ilyenkor a fotózáshoz kell adott volt. Remekül éreztem magam és a gyerkőcök is jól elfáradtak. Mind ez után haza vittük Nagyust, náluk megkajáltunk, és irány haza. Eszter természetesen rögtön lestoppolta a Mamáéknál alvást, Bence pedig anyával akart aludni.

2010. október 3., vasárnap



Delelő lovas tanya



Eszter lányom óvodás csoportjának szülői szervezésében elmentünk a Delelő lovas tanyára. Szuper kellemes szombat telt el náluk. Rengeteg ovis társ és persze a szülők, mi így együtt minden jót kipróbáltunk. Reggel neki kezdtünk a tanyán krumplit pucolni, hogy ebédre egy igen nagy kondér paprikás krumplit tudjunk enni.

Az asztalok megteltek süteménnyel, palacsintával, és volt málnaszörp. Gyerekeink olyan jól érezték magukat, hogy szinte figyelni sem kellett rájuk. Barátkoztunk, fényképeztünk, nevetés és kikapcsolódás, erről szólt a nap. Szinte minden gyerek lovagolt egy kicsit és néhány szülő és az óvó nénik is. Bence fiam nem igazán akart lóra ülni, lehet, hogy félt, de az is lehet, hogy őt annyira nem vonzotta ez, mint Esztert. Majd miután a sétalovaglást befejeztük megebédeltünk és Laci befogott két lovat a lovas kocsi elé és mentek néhány kőrt. Eszter ezt is nagyon élvezte, s az utolsó körben már legelöl ült Laci mellett. De még ezek után sem fáradtak el gyermekeink, és ezt bizonyították azzal, hogy a zsákban futás, kötélhúzás is nagy sikert és rengeteg nevetést hozott. Annyira jól éreztük magunkat, hogy ezúton is köszönjük szépen a szervezőknek és a Liza szüleinek ezt a klassz szombati napot.