2013. december 7., szombat

Pláza Mikulás

    Ma csak úgy "spontán, véletlen" módon összefutottunk a Pólus Center Pláza Mikulásával. Borzalmasan sokan voltak ma ebben a bevásárló központban és nekem pedig a tériszony mellett van még egy fóbiám, ez a  tömeg iszony. Orsi és Eszter délelőtt az iskolai szakkőr keretében bakancsos túrán Mikulást kerestek a veresegyházi tó nádasában és jól elfáradtak.

Talán éppen ezért fordulhatott úgy, hogy leültek a butiksorok utcáján egy padra. Még egy perc sem telt el máris, mintha varázslat történt volna, a tömegből lassan de nagyon céltudatosan közelített a Pláza Mikulása. Rögvest meg is kérdezte, hogy mivel ő igen fáradt leülhet-e Eszter mellé a padra. Természetesen kislányom nem az a visszahúzódó típus, ezért illedelmesen helyet engedett a Piros ruhás, nagy szakállú, öreg úrnak.
Hiszen jól tudta tőle bizony lehet édességet kapni, mi viszont jól tudjuk, hogy Eszter annak nem tud ellenállni.


2013. november 25., hétfő

Advent kezdete előtt

Advent kezdete előtti utolsó hétvégén, leszámítva, hogy Bencével megint kórházban jártunk... Orsi és a gyerekek kreatív ajándék készítő hétvégét tartottak. Évekkel ezelőtt hagyományteremtő céllal saját készítésű adventi naptárakat készített a családnak, ami minden napra egy kis ajándékocskát eredményez szenteste napjáig. Mindenkinek nagyon tetszett és mostanára már nem csak hiányozna ha karácsonyig nem lehetne bontogatni naponta, de a gyerekek is felnőttek a feladathoz és beszállnak az előkészületbe.



A képen egy parafa táblára festett fenyőfa van amit Orsi évekkel ezelőtt készített Adventre. Erre a táblára van feltűzve a 24 kis ajándék a gyermekeink már nem használatos kinőtt zoknijaiba csomagolva és feldíszítve. A parafa táblán látszik némi "patina" mivel év közben is használatban van csak olyankor üzenő tábla ként funkcionál.

Kellemes időtöltést, szép estéket kívánok mindenkinek Szentestéig!

2013. november 12., kedd

Ráckeve


  Egyszer már töltöttünk néhány napot itt Ráckevén akkor a Kék Duna wellness Hotelben, most pedig kipróbáltuk a Termálkristály Aqualandot. Abban a szerencsében volt részünk, (annyira nem is szerencse, mint inkább gondos szervezés) hogy a nagyus bevállalta erre a hétvégére a gyermekeinket és mivel barátainkkal Ádival és Zsuzsival voltunk wellnessezni és nekik a három fiukat szintén vállalták a nagyszülők, így igazi pihentető volt a kikapcsolódás.
  
-Szolgáltatás: 4* A szálloda szolgáltatásaira semmi rosszat nem lehet mondani
-Épület állapota: 2-3* 

Az épület sok helyen karbantartásra szorul, feltűnően sok falon van hosszú repedés.
Fontos megjegyeznem, hogy senki nem tudja miért, de renget sok légy volt mindenhol (szobánkban, étteremben, a wellness részlegeken...) A kaja kiváló és ami nekem tetszett, hogy igazi, Magyaros volt. A wellness részleg tiszta, kellemes és hangulatos. Szerintem összességében nézve jónak mondható szálloda, de csak jóindulatúan 4*
Szombaton sétáltunk sétáltunk egy nagyot a ráckevei piacon ami közvetlen a Duna partján van 
Zsuzsi, Ádi és Orsi
Ráckevei Református Egyházközség temploma
Zsuzsi és Orsi

Itt ért véget a piac
Vasárnap Csoda szép napkeltére ébredtünk reggel amit meg is örökítettem a szobán teraszáról.


Sajnos készülődnünk kellett, mert vége a hétvégének, de még reggeli előtt kipróbáltuk a szálloda külső medencéit és igazán jó volt, ugyanis csak mi négyen voltunk olyan elvetemültek, hogy korán reggel (szikrázó volt a napsütés de az ősznek megfelelően hűvös volt a reggel) kint a szabadban fürdünk novemberben. Nem fürödtünk sokat itt kint de az a néhány perc csodás nyugalommal és pár jó fotóval hagyott emléket nekünk.




2013. november 1., péntek

A PiXLator.com

   Születésnapomra sok mindent kaptam, de az egyik erősen ide való téma, ugyanis kaptam egy saját domain nevet. Na jó, valójában Orsi segítségével a szülinapomon regisztráltunk egy domain-t. Nagyon örültem neki, hogy kicsi feleségem nem igazán tiltakozott és segített. Azt találtam ki, hogy az Xlator blogja a változatlan formájában marad és üzemel tovább, csak mostantól itt ténylegesen a családommal és velem megtörtént dolgok, események és az ide vágó fotók, videók kapnak helyet. Ellenben, a PiXLator fotók olyan fotó blogként fog működni amire érdekes, különleges... fotók kerülnek majd fel.
   Minden kedves a blogomat olvasó barátom, nagyon nagy szeretettel várlak a fotó blogomon is. Kérlek nézd, kövesd, és kommentáld a fotóimat. Szeretem ha van véleményed, szeretem ha érdeklődsz.

Köszönöm:
Lala

2013. október 26., szombat

41 éves lettem


„Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár. A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van.”

/ Fekete István /

2013. október 25., péntek

Húsz-egynéhány fotós

 Október 23. reggel.
Fotógéppel, némi élelemmel felszerelkezve hajnalban útnak indulok. Ma biztos találok magamnak fotó témát. Nemzeti ünnepünkön szinte mindenhol van rendezvény, fáklyás felvonulás, békemenet...
Azt gondoltam, kinézek magamnak valakit, akit követhetek és majd csak találok egy érdekes fotózásra alkalmas terepet, témát. A buszmegállóban ácsorogva arra lettem figyelmes, hogy mellém áll egy ősz hajú idősödő férfi nagy hátizsákkal a hátán amiből kilóg a nemzeti zászlónk. Remek, biztos békemenetre, felvonulásra tart e tisztes úr, nosza hát őt fogom követni. Felszálltunk a Volán 880-as jelzésű buszjáratára. Én ügyeltem arra, hogy az ősz hajú úr mögött legyek, hogy halljam hova kéri a jegyet. Ledöbbentem! Azt mondja a buszsofőrnek Dömös Pósta állomásig kérek egy nyugdíjas jegyet. Dömösön sem béke menetet, sem felvonulást nem tudok elképzelni. Ez vak vágány, leszállnék én a buszról, mondván, hogy rossz járatra szálltam fel, de mögöttem olyan tömeg sorakozott, hogy már nem is tudtam megfordulni, így hát én is ugyan oda kértem a jegyet mint a zászlós bácsi. A busz elindul és azt veszem észre, hogy immár egy talpalatnyi hely sincs a buszon. Fülelek, hallgatózok, hogy kiderüljön hova tart ez a rengeteg ember. Valamiért a többség Dömösről, valami Vadálló-kövekről, meg prédikáló székről beszél. Na jó, akkor csak lesz itt valami rendezvény! A vadálló-kövek valószínű, hogy egy rock banda lehet,  a Prédikáló széket értettem, noha nem igazán tiszta, hogy ott most ki fog beszédet tartani. Megérkeztünk, a busz szinte teljesen kiürült.
Egy nagyobb csoportra lettem figyelmes (annyira figyeltem őket, hogy a zászlós bácsi valahogy el is tűnt a szemem elöl). Körülbelül húsz-egynéhányan lehettek, és mindenki egy emberre koncentrált. Mi lenne, ha ehhez a csoporthoz betársulnék! Nem nagyon lógok ki a sorból, hiszen úgy látom itt mindenkinek fényképezőgép van a nyakába akasztva. A csoport vezetője megszámolta a csapatát és hát én is listázva lettem, így már csapattag ként vágtam neki az ismeretlennek. Néhány lépés után arra lettem figyelmes, hogy mindenki valami Indafotóról beszél. Ok, akkor tehát ezek az emberek fotósok, nagyszerű, jó helyen jó csapatban vagyok! Ahogy Dömös utcáin sétálgatunk megállunk egy útelágazódásnál és egy útjelző táblán azt a feliratot látom Prédikáló szék, egy másikon, Vadálló-kövek egy harmadikra pedig, hogy Rám-szakadék.


Bakker csak nem valami túlélő túrát néztem ki magamnak! De mind eközben hagyom magam sodródni az árral, az-az haladok tovább és fejemben tisztáztam, hogy bizony én egy fotós természetjáró csoporthoz csapódtam. Itt ma tuti nem lesz sem békemenet, sem hangzatos szónoklatok, bár ki tudja mi lesz a Prédikáló széknél. Remélem nem hegyi-beszéd. Még mindig azon jár az eszem, hogy a zászlós bácsi vajon miért jött erre. Eközben megérkeztünk valami forráshoz a túra vezetőnk meg állt és ezt mondta: -Ez itt a Kaincz-forrás. Az a rossz hírem, hogy nem fogunk haza érni a "beszédre" úgyhogy vagy itt töltjük el az időt vagy neki vágunk az erdőnek abba az irányba.
Nem is értem, de mindenki az erdőt választotta. Most innen fordultam volna vissza? ÁÁÁ vágjunk bele. Ekkor vettem észre, hogy a zászlós bácsi is itt van és egy táblát olvasgat a forrásnál. Ha ő is itt van akkor menjünk.


 Szép kis lankás őszi erdős részen sétáltunk, elkezdtem ismerkedni és már majdnem túljutottam a csapat egyharmadán amikor megálltunk mert a csapatot vezetőnk tudatta velünk, hogy itt kezdődik a meredek rész első szakasza.


 Néhány perces rákészülés után elindultunk. Látványosan magas erősen emelkedő hegygerinc szakasz izgalmasnak és természetesen fárasztónak tűnt innen lentről de mivel 5-10 méterenként meg álltunk egymást és a tájat fotózni, elviselhető volt túljutni rajta.



Ó hát csak ennyi? Itt vannak a Vadálló-kövek, szépen egymás után, fotó téma hegyekben (akarom mondani sziklákban).
Jó sok szikla mind-mind csoda szépség és felmászva a tetejére más és más aspektusból fotózható meg az elénk tárulkozó szépséges táj. Mintha repülőről néznénk Magyarországra. Itt minden együtt van ami miatt meg lehet érteni a természet fotósokat.













A meditáció, pihenés, kajálás után a sziklákat elhagyva jött egy olyan szakasz melynél nem tudtam az erdő szépségére koncentrálni. Leginkább a be és kilégzés a biztos lábon állás és a felkapaszkodás bármi áron töltötte ki lüktető agyamat. Ez a túra állomás is biztos szép volt de én csak a nehézségi fokára fogok emlékezni, mert itt bizony nem fotóztam. Innen viszont megint egy jól teljesíthető erdős etap jött ami után megérkeztünk a Prédikáló székhez. Ekkor már tudtam, itt mindenki csendben lesz, senki nem tart hegyi beszédet, mert az a látvány ami itt elénk tárult, attól mindenki szava elállt! Nincs rá szó, nincs rá jelző micsoda fenséges látvány innen megnézni a Dunakanyart.



Pár nap múlva lesz a születés napom eddig nem gondoltam bele, de most, hogy élményeimet írom már tudom szép ajándék volt ez a kirándulás. Nagyon nehezen szakadtunk el ettől a kilátótól de mennünk kellett tovább mert még csak az út felénél jártunk.Utunkon immáron a vissza irány egy hosszú erdei szakaszán voltunk melyen az októberi ősz ritka kegyét is élvezhettük, ugyanis 25 Celsius fok körüli fantasztikus napfényes délutánt varázsolt nekünk a természet ide a Pilisbe.







Vissza érve a forrástól nem messzire egy kis vendéglátó helyiségnél a társaság megbomlott én is kiváltam e remek csapatból és a haza út jól bizonyította, hogy nem csak ez a húsz-egynéhány ember döntött úgy, hogy az ünnepet "A világ tetején" tölti, mert olyan dugó volt Visegrád és Szentendre között, hogy ami máskor 30-40 perces út az most 1 óra 40 percig tartott. De nem bántam meg, új barátokkal remek élménnyel lettem gazdagabb.
Köszönöm.