A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Február. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Február. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 2., szerda

Duma party vasárnap

 
   Vasárnap Orsi unokatestvérei jártak nálunk. Érdekes, kellemes beszélgetések közepette ünnepeltük meg a feleségem születésnapját. Öcsi és apukám önfeledten, boldog anegdótázgatásba kezdtek gyermekkoruk emlékezetes pillanatait kibeszélve. Elsősorban arra emlékeztek vissza, hogy ki, milyen, módon, milyen élelmet gyűjtött be gyermekkorában. Vicces volt hallgatni, ahogy régen egy kis palóc falu patakjából szedték össze a folyami rákot apámék, vagy hogyan gyűjtöttek több zsáknyi verebet az istállóban. Öcsi elmesélte a kecskebéka fogás technikáját, amit gyerek korában még szabadon lehetett fogni (nem volt védett állat). Szerintem ezek a történetek annak a nyúl paprikásnak a hatására jöttek elő, amit ebédre ettünk. Sietve teszem hozzá, hogy nem a mezőn vadásztuk, hanem az apu által tenyésztett nyulak egyikét főztem meg.

  Tudja fene, hogy milyen úton, de ezek után filmekről kezdtünk beszélni.
Orsi unokabátyja ajánlott egy filmet, hogy nézzünk meg, melynek címe: A jövő kezdete.
Nos, a minap volt szerencsénk megnézni. Feltétlen ajánlom én is mindenki figyelmébe, mert gyönyörű, elgondolkodtató, és tanulságos. Nem szeretném elmondani miről, szól, kérek mindenkit, hogy film címére kattintva olvasson utána, érdemes! Annyit azért mégis elmondok, hogy, ha mindenki a film szerint cselekedne, valószínűleg tényleg kicsit szebb világban élnénk.

   Estefelé megérkeztek Öcsi legidősebb testvére családostól. Megbeszéltük, hogy március 10.-én lesz a torkos csütörtök, és hogy menjünk együtt torkoskodni.  Úgy fest ez a vasárnap a kajálásról szól! Most már csak a megfelelő éttermet kellene kiválasztani. Remélem sikerülni fog! Majd ha tele kajáltuk magunkat akkor tapasztalatainkat, arról, szintén meg írom itt a blogomban.

2011. február 22., kedd

Január, február

Sziasztok,
   Igen rég írtam bejegyzést, most viszont van rá időm. Felsorolom, mi minden történt velünk az elmúl másfél hónapban. Ott kezdeném, hogy Viki és családja haza utaztak New Jersey-be. Meg kezdődött az év. Orsinak nagyon-nagyon keményen kezdődőt el, mert a cégauditban oroszlán része volt, van. Ennek köszönhetően, 12-16 órás napi munkaidőt vitt a vállán. No meg a hétvégék…
Az én munkahelyemen is sok a munka, túlórázunk hétvégén is dolgozunk.
   Nem régen fotókiránduláson jártam az Indafotó site-on összekovácsolódó kis közösséggel Szentendrén. Remek szórakozás volt, nagyon jól éreztem magam. Nagyon ritkán fordul elő, hogy én a családom nélkül mozdulok ki itthonról. Nem bántam meg. Eddig csak az indafotón egymás fényképeit nézegetve kommenteztünk, aminek köszönhetően kialakult valami kép egymásról, de ez a virtuális kapcsolat olyannyira személytelen, hogy szinte mindenki nagy kedvel vetette bele magát a fotósétába. Tizennyolcan indúltunk útra, és az időjárás is kegyes volt hozzánk. Szép képek készültek, mert gyönyörű fények, jó témák akadtak utunkba.
   Mesélek egy kicsit a kutyámról. Néhány hete megtanult dróthálón átmászva kiszökni. Hihetetlen mennyire nem lehet itthon tartani. A múlt héten két éjszakát és nappalt nem volt itthon, így már kezdtünk aggódni. Nem volt alaptalan az aggodalmunk. Reggel, amikor munkába indultam kimentem a kocsihoz, friss hó eset (már megint) és látom, a pici lábnyomokat a friss hóban megörültem, benézek a házában és ott fekszik. Na, végre, hazajött. Szüleimnek délelőtt dolga akadt nálunk, ők is örültek, hogy Csoki haza jött, de akkor már világos volt így azt is megtudták, amit én hajnalban még nem, hogy valamilyen úton-módon elég komolyan megsérült a jobb első lába. Konkrétan haza vonszolta a sérüléseivel magát. Mentem is a kutyámmal a Veresi állatorvosi rendelőbe ahol 15 ezer forintért megmondták, hogy csúnyán megharapta egy kutya és természetesen ellátták a sebét. Már jobban van, de nem tudja lerakni a lábát ezért kicsit bután bukdácsolva háromlábon közlekedik. Viszont ez sem akadályozza abban, hogy átmásszon a kerítésen és megszökjön. Sajnos Eszter, Bence és én is itthon vagyunk betegen. Mindhárman köhögünk és pihenünk, így most tudtam a kutyám szökésére megoldást keresni, és találtam is egy olyant, amit úgy hívnak, hogy Eb-őr.

Ez egy láthatatlan kerítés, amit a jövő hónapban meg is fogunk vásárolni. Remélem, beválik!
   Tegnap az én Kis Feleségem szülinapját ünnepeltük - Isten éltessen sokáig Orsi – és nálunk jártak apósom-ék. Márciusban elviszik a gyerekeinket egy hétre üdülni, így lesz egy hét gyerektelenségünk!!! Tök jó lesz! :-)
  
Egyenlőre ennyi jutott eszembe, zanzásítva ez történt velünk az elmúlt néhány héten.