2010. december 8., szerda

Mikulás ünnepség

…- Mit mondtál, mikor lesz a munkahelyeden a Mikulás ünnepség?
 - Mondtam már, csütörtökön. Ja, tényleg, akkor elmarad a HRG úszás. Természetesen muszáj volt rákérdeznem, mert „öt percekre be van osztva az időnk” és ehhez még hozzá járul az én feledékenységem is. Na de azért mégsem hagyhatjuk ki a céges Mikulásozást. Idén ismét az Alma együttes lépet fel, és ahogy az lenni szokott, most is igen remek formában volt Buda Gábor (Ő az együttes énekese). Bocsánat, az egész együttes remek formában volt, igaz Alex most nem jött el (Ő a basszus gitáros)
- Hoztad a fényképezőgépet?
- Az úgy volt, hogy…
- Nem mondod, otthon hagytad?
- Hát igen. Szóval reggel, amikor munkába indultam beraktam a táskámba nehogy elfelejtsem. Nos amikor haza jöttünk délután és szép ruhába öltöztettem a gyerekeket (amit anya nem felejtett el kikészíteni) kicsit elszaladt az idő, és sietnünk kellett.
- Készen vagyunk, felöltöztünk, akkor, uzsgyi mert soha nem érünk oda. Szóval a nagy rohanásban én gyorsan kivettem a táskámból az irattárcámat, gondolván, hogy minek cipeljem az egész táskát, és a gépet meg természetesen benne hagytam.
 - Nagyszerű egy újabb esemény, amit fejben kell megőriznünk!



Nagyjából ott tartottam, hogy Alma együttes a színpadon, és amikor megérkezett a Mikulás, Buda Gábor ott maradt és végig segített a nagyszakállúnak. Köszönjük Gábor, mi ugyanis Takácsék, mint tudjuk, a névsor vége felé vagyunk, és ha nincs segítség, akkor még most is ott ülünk és várjuk, hogy a gyerekeinkre sor kerüljön. Eszternek sikerült olyan meglepetést okoznia, amitől még jobban sajnáltam, hogy otthon hagytam a fényképező gépet. Az történt, hogy szinte elsőnek bevállalta, hogy felmegy a Mikuláshoz a színpadra és elénekel neki egy dalt. No de nem egy sablonos, Télapó itt van, hó a szakálla… dalt, hanem egy általam még soha nem hallott szép téli, karácsonyi dalt.
- Döbbenet, biztos az oviban tanulta!
Eszter, Bence szuper jól érezték magukat, és már indultunk volna még egy kicsit játszani az Újudvar játszóházba, amikor megláttam, hogy irdatlan nagy hópelyhekkel hullik a hó, így az ugrálást gyorsan halasztottuk, mivel nekem még nyári gumik voltak az autómon.
Izgalmas utunk volt hazafele, de épségben, egészben hazaértünk. Gyerekeink, pedig boldogan és kellőképpen fáradtan mentek aludni.

2010. november 27., szombat

Francos Murphy törvények!

… Már megint azok a hülye Murphy törvények. Tegnap mire a munkából haza értem 16 fok volt a házunkban. Sebaj, nézzük a termosztátot, majd én mindjárt csinálok jó meleget. Aha, persze már látom is mi itt a gond, lemerült az elem a készülékben (ez egy Computherm rádiófrekvenciás termosztát). Na, jó gyorsan kicserélem benne az elemet, és megnézem a cirkót is. Hoppá, ez érdekes utána kell tölteni a rendszert vízzel, mert nincs nyomás. Nem gond, gondoltam magamban, legalább, most, hogy a rádió is mondja a havazást, a hideg téli időt, megcsinálom a fűtési beállításokat, amit ilyenkor aktuálisan amúgy is szoktam. Szuper készen is vagyok, nem fogott ki rajtam, veregettem meg a saját vállam! Ezek után megérkezett nagyus és jót beszélgetett a gyerekekkel, az-az inkább suttogott hozzájuk, ugyanis igen csak jól elment a hangja és gondolom ezzel arányos módon fájhatott a torka. Már kezdett alakulni a nappaliban a hőmérséklet (kb. este7-8. óra között) amikor a nejem hazaért és én büszkén újságoltam, hogy gond volt a fűtésünkkel, de mint máskor, így most is ezt a problémát elhárítottam. Nálunk az esték innen, már nagyon gyorsan telnek el. A szokásos menetrend, vacsorázunk, kicsit még tévézünk, és utána mindenki megy aludni. De itt még nem tartunk, ugyanis péntek este mivel mindenki szereti a zenét, így a Megasztár nézése volt az alvás előtti utolsó program. Kivéve nekem, ugyanis nekem ez az eresztés nagyon nem jön be (biztos az ízlésemmel van a gond, de szerintem ez a csapat most jóval gyengébb, mint az előzők) így én interneteztem. Gyönyörű volt, ahogy Orsi és a gyerekek elaludtak, a nappaliban kinyitott kanapén. Anya és fia duettet horkoltak, (még passzolt is a Megasztárhoz, szinte fel sem tűnt) míg az én gyönyörűséges leányom csendben, ahogy egy kislánynak illik úgy aludt el. No de mi van a fűtéssel, miért tűnik, úgy éjfél körül mintha nagyon meleg lenne? Nézem a termosztátot, 22,5 fok és megy a cirkó, de miért? Hosszas tanulmányozás után kiderítettem, hogy nincs kapcsolat a computerm és a cirkó között. Na, ne… és zsörtölődtem a fürdőszobában, ahol a kazán van. Ez idő alatt anya felvitte a gyerekeket a szobájukba, majd kérdezi, hogy van valami gond? Az van! Az a hülye Murphy mindennek ő az oka! Úgy néz ki, hogy bedöglött a hőszabályzó. Karácsony előtt megint egy plusz nem várt kiadás. Így hát, most manuális fűtéskapcsolás van, ami annyit jelent, hogy ha fázunk, akkor oda megyek és bekapcsolom, majd ha már jó a hőmérséklet, akkor leállítom. Mert ugye ami elromolhat, az el is romlik! Fulladj meg Murphy!

Reggel van, felkeltem, bekapcsolom a fűtést (kicsit fázok) megittam a kávémat és eközben a konyha ablakon kinézve látom, hogy hurrá itt a tél, leesett a hó. Jobbkor ez sem történhetett volna meg! De legalább a gyerekeknek tetszik! Most mondhatnám, hogy minden rosszban van valami jó...

2010. november 23., kedd

Miért írok blogot folytatás

Utolsó bejegyzésem óta jó néhány helyen kellet elmagyaráznom, hogy miért érdemes blogot írni. Így hát adódik a lehetőség, megírom a blogomban. Vagy adhattam volna azt a címet is a bejegyzésemnek, hogy tíz dolog miért írj blogot. Valószínűleg sokat kell majd gondolkoznom, hogy tényleg meg legyen a 10. De ha ennyit nem is tudok azért néhányat megosztanék veletek.
- Először is vannak olyan ember típusok, akik magukban hordoznak mindent (boldogságot, bánatot, sérelmeket, fájdalmat....) és nem tudják, vagy félnek kimutatni, kibeszélni magukból. Ha pusztán egy zárt blogba írsz már az is javíthat a közérzeteden. Én mint azt már írtam exhibicionista vagyok ebből adódóan nem lesz zárt a blogom, de másoknak is ajánlom ezt a fajta nyitottságot, mivel, ha már odáig eljutottál, hogy leírod mi történt veled, (örömöt, bánatot, jót, rosszat...) miért ne tudhatnák meg azt mások. Sokszor egy vadidegen véleménye objektívebb mint a rokonságodból bárkié, hiszen nincs semmi ami befolyásolná. Persze ez nem jön be minden esetben, de hát ha ki sem próbálod?
- Másodszor, pedig a feleségem azok közé tartozik aki mostanában sokszor végighallgatta a témában a véleményemet,és egy nagyon érdekes és fontos dologra mutatott rá. Ez a feledékenység! Szüleinken tapasztaljuk, hogy anyu, és apu másképpen emlékeznek múltunkról. Ez színesebb abban az esetben, ha elvált szülőkről van szó :-) Nos ha vezetsz blogot, és valamilyen csoda folytán sokáig fent marad (természetesen csak ha csinálsz biztonsági másolatokat) akkor majdan mint egy élet könyvét elolvastathatod gyermekeddel. Mennyire szép és egyben szentimentális dolog, gondold csak végig!!!
video
És utoljára hagynám azt a sok egyéb dolgot amiért azt mondom írj blogot!


Mert jó érzés ha írhatsz.
Mert még jobb érzés, amikor jönnek a kommentek főleg, ha azok nem negatív visszajelzések.
Mert rájöhetsz, nem vagy egyedül, mások is írnak és olvasnak bolgot. Írásodból meríthetnek erőt, szerezhetnek tapasztalatot, vagy csak jó ötleteket. Tulajdon képen ez is egy formája az önzetlen adakozásnak.
Új barátságokra, kapcsolatokra tehetsz szert.
  Remélem nekem most sikerült ezzel a bejegyzéssel elérnem, hogy kedvet csináljak másoknak a blogíráshoz.

Ja és végezetül, lehet, hogy a feleségem is el kezd írni. Nem lenne semmi! Ő ugyanis igen zárkózott. No de majd meglátjuk.

2010. november 11., csütörtök

Miért írok blogot?

 Napok óta töröm a fejem, vajon miért blogolok (mások miért írnak blogot) mi ezzel a célunk? Orsi már  párszor kifejtette a témával kapcsolatosan a véleményét, ami egyfelől szubjektív, másrészről kifejezetten önmagára vonatkoztatott vélemény. Ő ugyanis nem kedveli ezt a kitárulkozási formát ( igazán semmilyen formában nem hajlandó önként megnyílni, nagyjából kiprovokálni lehet, de ez sem minden esetben szerencsés ).
 Tehát a kérdés adott. A következő válaszok jöhetnek szóba:
-Exhibicionizmus
-Önmegvalósítás
-Kapcsolat rendszerek kiépítése
-A kapcsolat rendszer kontroll igénye
Nos, igen van bennem némi exhibicionizmus, de erre, csak mostanában jöttem rá. Nagyon valószínű, hogy maga a blog írás hozta ki belőlem. Ennek következménye az önmegvalósításra kialakult hajlam, és ez vonzza azt, hogy csak akkor működik az önmegvalósítás, ha van befogadó réteg, tehát szükséges a kapcsolat rendszer építése. Ez utóbbira míg élünk szükségünk van, csak a kiépítési formák változtak meg az internet adta lehetőségekkel. A kontrollra való igény, az nem más mint, hogy ne pusztán monológ legyen a blogunk. Szükséges minden vélemény, kritika és természetesen mindenkinek jól esik a dicséret. Ezekre minden szempontból lehetőséget biztosít minden blog. Ha egy blogot látogatnak, de nem írnak kommenteket akkor vagy nem érdekes a bejegyzés, vagy nem olvasmányos. Ha nincs látogatottság, akkor a kapcsolatrendszer hiányzik.
  Ezen a ponton jelenik meg ismét a kérdés miért írok blogot? Egy ideig azt gondoltam, ha a gyerekeimről a családomról posztolok akkor átadok valamit az ismeretségi körömnek rólunk. Biztos így van. De sajnos manapság vagy nincs idő, az ilyen újszerű információk megszerzésére, vagy készségek hiányában nem jutunk hozzá. Ezek ellenére van sok ismerősöm aki a facebook előtt tölti fél életét, de arra nincs ideje, hogy valódi, értékes tartalmakat olvasson. Ott persze posztol, dehát nem túl komoly tudást igénylő dolog, néhány ismerős megjelölése, és a számára megfelelő tartalmat biztosító web oldal like-olása. Viszont az tagadhatatlan, hogy kiváló módja a kapcsolatrendszer kiépítésének. Csak hasznosítani kéne tudni!
Arra jöttem rá, hogy ez a spontán önkifejezési forma, amit blognak nevezünk szükségletemmé vált és várom azt az időt amikor távolságoktól és ismeretségektől függetlenül köszönhetjük meg egymás balogjaiban azt, hogy megosztotta velünk élete egy pillanatát (fotókkal, videókkal), érzelmi állapotát, gondolatait. Erre már minden adott, csak hát mégsem történik meg. Legalábbis itt az én blogomban. Azt hiszem, hogy ez a cél, ami mindig odarángat a klaviatúrához. Egyszer biztos elérem.

2010. november 10., szerda

Megyek az üres dobozomba

Tegnap este Orsi hangosan nevetett a notebook előtt ülve, én azt hittem valami jó műsor megy a tv-ben és rá is kérdeztem:
 -Mit nézel?
 -Elküldöm a linket nézd meg te is.
Nos, ma meg kaptam és én a munkahelyemen evés közben ( de tényleg evés közben, és nem munka helyett :-)) néztem meg. Mit is mondhatnék fuldokoltam a röhögéstől. Egyszerűen remek előadást fogtok látni a férfi és a női agy összehasonlításáról.
Jó szórakozást!





Ezek után, most így este, befejezem még ezt a pár sort és megyek meglátogatom az üres dobozomat. Csajok holnapig ne zavarjatok!

2010. november 6., szombat

Egy nem jó hét története

 Nem tudom ki hogy van ezzel, én nehezen veszem rá magam, hogy egy ilyen sz*r hét után szabatosan fogalmazva írjak napjainkról. Ott kezdeném, hogy nem kaptunk fizetést a munkahelyemen, és a vezérünk közölte velünk, hogy néhány tízezer forintos számlát még talán kitudnánk fizetni, de valójában nincs egy vasunk sem. Próbált nyugtatni mindenkit, hogy közel 180 millió forintnyi kintlévőségünk van, de sajnos ettől mi nem lettünk boldogabbak. Nem tehetünk mást, várunk, hátha valaki fizet a cégnek, és akkor mi is meg kapjuk bérünket.

Szerdán este Orsival elmentünk az erdőkertesi faluházba az éves tüdőszűrésre, amit ilyenkor ide telepítenek, majd egy órát vártunk, hogy sorra kerüljünk. Kijöttünk és beültünk Orsi öreg Peugeot-jába, amivel oda mentünk és jött a következő csapás, az autó nem indúlt. A motor jár de a gép nem mozdul. Király! Eltörött a sebességváltó bovdenje. Tamás az autószerelőnk segítségével viszonylag könnyedén el tudtunk menni az ő kis műhelyébe, és megnyugtatott, hogy remélhetőleg egy bovden törés nem a világ vége. Ott hagytam nála a kocsit. Orsi vigasztalgatott, hogy na aggodalmaskodjak, majd csak kihúzzuk valahogy ezt a hónapot.


Pénteken szabin voltam és jót szórakoztunk a gyerekekkel, ugyan is feleségem és barátnője Kriszta kitalálták, hogy menjünk el az Eleven parkba. Ez egy Nagyon nagy méretű játszóház az Új Buda Center második emeletén.
Eszter, Bence és Kriszta kislánya, Blanka szinte az összeesésig fáradtak a nagy játékban. Mindent feledtetett a látvány. Nagyon élvezték, rohangáltak, bicikliztek, dodgemeztek, ugráltak, mind három gyereknek kipirosodott az arca. 15 óra körül már olyan fáradtnak láttuk őket, hogy úgy döntöttünk, megyünk haza. Átöltözéskor kiderült, hogy Kriszta nem találja a cipőjét. Óriási, vajon kinek kell egy használt női pár cipő? Mondanom sem kell mennyire kellemetlen szituáció. Szóltam az intézmény főnökének, hogy segítsen Krisztán, valahogy oldjuk meg ezt a problémát. Letudta a történetet, adott egy papucsot, Kriszta pedig a telefon számát, ha esetleg előkerülne a cipője jelentkezzenek. Este még elmentünk a Póluscenterbe, ott találkoztunk Nagyussal, kis mekizés, beszélgetés. Nagyából átbeszéltük, hogy lesz a szilveszterezés minálunk, ugyan is jönnek Orsi nővéréjék. Ezek után haza mentünk, gyerekeink jól kifáradtak, nem volt gond az alvással.

 Fotók itt: http://indafoto.hu/xlator/eleven_park_2010


Sajnos a történetem (remélhetőleg ezen a héten már más rossz nem jön) ma folytatódott. Be csöngetett Tamás az autószerelőnk, és elmondta, hogy hát igen a váltó bovden szakadt el, de sajnos ez egy speckó bovden, a kereskedésben azt mondták, hogy kb. 80 ezer forint. Plusz azt is, hogy ezidáig tartott kiszedni és darabokban van Orsi kocsija. Na ez betette a kaput. Elhozta a bovdent, meg egy címet telefonszámmal, ahol bovden javítással foglalkoznak, hátha olcsóbban megússzuk ezt a sztorit. Mit is mondhatnék mást, jó lenne már vége lenne ennek a hétnek, és jóra fordulna minden.


2010. november 1., hétfő

Élmény az Ordas-tavon



  Vasárnap csodálatos élményben volt részem. Ott kezdeném, hogy a természet, az ősz, megajándékozott minket egy fantasztikus verőfényes napsütéses nappal, ami viszonylag ritka így október utolsó napján. Orsi unoka testvérével és feleségével (Öcsivel és Évával) kitaláltuk, hogy kimegyünk még utoljára ebben az évben horgászni az Ordas-Tóra. Mit mondhatnék, kiváló döntés volt. Öcsi és én a tónál voltunk már nyitás előtt, így oda helyezkedhettünk ahova csak akartunk. Éva előző este csajos bulin volt és ezért Orsival úgy 10 óra körül jöttek ki utánunk. De nem innen kezdődik a történetünk. Szóval 7 óra körül bedobtunk és nem is olyan sokára meg érkezett az első kapás és az első ponty. Nagyon hideg volt, fáztunk, és az első potyka is valószínűleg így érezhette magát, mert 4-5 kg-os súlyát meghazudtoló módon szinte kiúszott a partra minden komolyabb ellenállás nélkül. Mi, hogy ne fázzunk annyira, gyorsan bemelegítettünk egy kis Jäger-el.


Mire vérré kezdett válni bennünk, már jött is a második ponty. Na ez már nem adta oly könnyen magát, mivel ez is Öcsi botjára akadt, volt olyan kedves, hogy átadta nekem fárasszam ki én. Remek érzés volt azt a gyönyörű 6 kg körüli halat kifogni. De nem túl sokat váratott, a horgász tó engem is meg ajándékozott egy szép kapással és egy szintén 6 kg formájú potykával. Ekkor még senki rajtunk kívül nem fogott semmit a tavon. Mire a lányok megérkeztek már 4 pontyon túl voltunk. Kisebb kapás szünetek után Öcsinek jött egy száguldó, vélhetően komolyabb harcos ami úgy úszott keresztül mindannyiunk szerelékén, hogy feleszmélni sem volt időnk. Eredmény 0 hal szakadás, gubancolás, szerelés. No de semmi gond, újult szerelékkel és lendülettel folytattuk a horgászatot.

Éva kicsit elkeseredett, hogy még csak kapása sincs. Déltől kb. 3 óráig szinte semmit nem láttunk az úszóinkból, mert szemben sütött a felhőtlen égen a nap és úgy tükröződött a vízen, hogy vakká váltunk. Eddigre kitört a fáradtság mindenkin, azt hiszem jó-néhány kapást szalaszthattunk el, mivel szinte mindenki egy kicsit szunyókált. A nap melegen sütötte az arcunkat, hát élveztük és pihentünk. Mind ezen túl megkezdődött az a 2-3 órás része a horgászatnak amikor már Éva is részesült némi halfogással kapcsolatos élményben.

Ott tartottunk, hogy untuk magunkat és zavart a fény, amikor Éva meg kérte Orsit, hogy csalizzon fel és engem, hogy dobjak egyet a botjával. Már volt olyan látó szög ahonnan érzékelhető volt az úszó, de ez a pont kicsit távolabb volt a bottól, így Orsi figyelte az úszót és Éva fogta a botot. Alig telt el 1-2 perc amikor az én kis feleségem félhalkan és nagyon higgadtan annyit mondott Évának az úszóról "lement", Éva nem habozott, feltétel nélkül megbízott Orsiban, aki még életében nem horgászott, vagy talán valamikor régen egyszer, és bevágott. Egy igen szép talán 7-8 kg tükröst hozott ki így a partra. Szinte hihetetlen de ez még kétszer meg ismétlődött. Fantasztikus hangulat kerekedett, a csajok vigyorogtak mint a vadalma. Én is fogtam még egy-két 4-6 kg közti példányt és Öcsi is remekelt, bár neki sajnos nem volt szerencséje, mert akasztott egy (csak feltételezni tudjuk, hogy valami komoly, akár15 kg körüli) pontyot amivel kitartóan küzdött, de még felhozni sem bírta, hogy legalább lássuk ki az ellenfél, amikor leszakadt.
Nemsokára eltűnt a horizontról a nap és mi boldogan, élményekkel megtelve, fejeztük be a horgászatot. Köszönjük Október,köszönöm Öcsi és Éva. Szép volt. Ez a nap kiváló születésnapi ajándék volt, olyan  amit sokáig őrizni fogok.

2010. október 10., vasárnap

Csillebérc és Normafa






Szombaton ismét kalandpályán próbázott a két gyermekem. Most én is elmentem megnézni és nagyon tetszett. Kifogástalan, szikrázó őszi napsütés, kicsit csípős arcpirosító reggeli levegő fogadott minket, Csillebércen ahol a kalandpálya van. 

Most csak Eszternek és Bencének kellett kiállni a próbákat, Orsi ma nem küzdött. Bencének valószínűen sokat segíthetnek ezek a drótkötélpályák az állandó lábújhegyen járás problémáján, ezért is ismételtük meg (Nagyus jóvoltából) ezt a programot. A belépéstől számított 3 és fél óra az-az idő, amit a pályákon el lehet tölteni, de gyerekeink természetesen ennél hamarabb elfáradtak. Ezután levezetésként elmentünk sétálni a Normafához ahol végre fotózási dilimnek élhettem és ez alatt Nagyus és Orsi minden bizonnyal kibeszélgethették magukat. Gyönyörű Őszi színek, öreg vastag törzsű fák, pompázatos napsütés, egyszóval minden ami ilyenkor a fotózáshoz kell adott volt. Remekül éreztem magam és a gyerkőcök is jól elfáradtak. Mind ez után haza vittük Nagyust, náluk megkajáltunk, és irány haza. Eszter természetesen rögtön lestoppolta a Mamáéknál alvást, Bence pedig anyával akart aludni.

2010. október 3., vasárnap



Delelő lovas tanya



Eszter lányom óvodás csoportjának szülői szervezésében elmentünk a Delelő lovas tanyára. Szuper kellemes szombat telt el náluk. Rengeteg ovis társ és persze a szülők, mi így együtt minden jót kipróbáltunk. Reggel neki kezdtünk a tanyán krumplit pucolni, hogy ebédre egy igen nagy kondér paprikás krumplit tudjunk enni.

Az asztalok megteltek süteménnyel, palacsintával, és volt málnaszörp. Gyerekeink olyan jól érezték magukat, hogy szinte figyelni sem kellett rájuk. Barátkoztunk, fényképeztünk, nevetés és kikapcsolódás, erről szólt a nap. Szinte minden gyerek lovagolt egy kicsit és néhány szülő és az óvó nénik is. Bence fiam nem igazán akart lóra ülni, lehet, hogy félt, de az is lehet, hogy őt annyira nem vonzotta ez, mint Esztert. Majd miután a sétalovaglást befejeztük megebédeltünk és Laci befogott két lovat a lovas kocsi elé és mentek néhány kőrt. Eszter ezt is nagyon élvezte, s az utolsó körben már legelöl ült Laci mellett. De még ezek után sem fáradtak el gyermekeink, és ezt bizonyították azzal, hogy a zsákban futás, kötélhúzás is nagy sikert és rengeteg nevetést hozott. Annyira jól éreztük magunkat, hogy ezúton is köszönjük szépen a szervezőknek és a Liza szüleinek ezt a klassz szombati napot.
 

2010. szeptember 10., péntek

Németh Lehel : Őszi eső


Kis klemátisz az esőben
Tegnap szinte még nyár volt,
tűző nap fénye lángolt.
Július volt, éreztem én,
július volt szeptember végén.

Arcomra hull az őszi eső,
csendesen hull, csak permetező.
Néma az út, csillog a fény,
senkise jár, csak egyedül én.
Egyre csak hull, mint halk zokogás,
homlokomon így múlik a láz.
Épp olyan hűs, mint puha kéz,
simogató, s csak téged idéz.




Esőben a kertben ázva fotóztam
Messzire száll most a gondolatom,
rólad álmodozom, ajkam csókodra vár.
Úgy vár, mint ahogy soha még,
szívem újra tiéd, újra itt van a nyár.

De arcomra hull az őszi eső.
Hol van a múlt, a boldog idő?
Kérdezem én, s nincs felelő,
egyre csak hull az őszi eső.
Még jön egy új, boldog idő,
könnyeimet, mosd le őszi eső!

2010. szeptember 9., csütörtök

Ősz, színek, fények

Ma délutánra eltűnt az eső a szél, így hódolhattam egy keveset makró fotózási szenvedélyemnek. Kora délután olyan fények voltak, ami kiválóan alkalmas a fotózásra. Ki mentem a kertünkbe és nagy örömömre, virágzik a napraforgó amit a kislányom ültetett. Rengeteg bimbó van rajtuk, nagyon jó lenne, ha még nem jönne a fagy. Szeretek gyönyörködni ezekben a színekben. Néhány napja még a munkahelyemre is hordom a fényképezőgépemet, hátha találok témát a fotózáshoz. Sajnos se téma sem megfelelő időjárás nem volt.


Tegnap, ahogy azt előző bejegyzésemben írtam, elmentem apukámmal a termálfürdőbe. Nagyon kellemes volt. Szinte teljesen üres volt a medence. Jót beszélgettem apuval és közben kiáztattam magam. Csak ajánlani tudom mindenkinek!


2010. szeptember 7., kedd

TSMT

 Ma elkezdtük Bence fiam TSMT tornáját az alapítványban. Ennek a tornának köszönhetjük, hogy gyors és látványos fejlődésnek indult a fiam. Tavaly áprilisban kezdtük el és bár minden kezdet nehéz, most ott tartunk, hogy a felmérések alapján előrébb tudtunk lépni. Minden eredményen felbuzdulva, no meg az alapítvány javaslatára, belekezdünk a HRG úszásba is. Azoknak a szülőknek akik állandóan negatív visszajelzést kapnak az óvodából gyermekükről mindenképpen javaslom a megjelölt linkek nyújtotta információk elolvasását.

  Holnap elmegyek apukámmal egy kicsit pihenni, munka után a veresegyházi gyógyfürdőbe. Tavaly a nagy hideg időben többször is ellátogattunk oda, és az akkor oly rendszeres hólapátolásnak köszönhető derékfájásomat rendesen megszüntette. Már most előkészítem a derekam, mert egy-két hét és lehet felrotálni a kertet. Apunak is jót fog tenni, mert állandóan panaszkodik, hogy fáj a lába, dereka.
Nagyon kellemes, kicsi termálfürdő.
  Mindenkinek szívesen ajánlom, hogy jöjjön ide és próbálja ki.

2010. szeptember 6., hétfő

Megint szeptember.

xlator: ősz

Meg kezdődött a szeptember, tehát elindult gyermekeimnek az óvoda, megkezdjük szokásos programozott dolgainkat. Eszternek zeneovi, (ez egy fakultatív délutáni foglalkozás) Torna a BHRG alapítványban.
Ugyan itt Bencének is van torna, de neki szintén a BHRG alapítványban, csak egy másik telepen van úszás is.
 Egyszóval munka után lesz még mit tenni és mivel kertes házban élünk, lassan meg kell kezdeni a kerti munkákat is. Ha időnk engedi a hétvégén szeretnénk elmenni Szentkútra. Csodás fotókat láttam erről a helyről az Indafotó weboldalán, ahol az én fotóimat megtalálhatjátok.Tegnap lebontottuk a medencét a kertben és leraktam télre a pincébe. Nem volt túl sok alkalom a nyáron a pancsolásra. Remélem jövőre jobb nyár lesz az ideinél! Egyszóval vége a nyárnak, itt van az Ősz.

xlator: montázs

2010. augusztus 22., vasárnap

Megérkeztek a barátaink


Sziasztok,

Tegnap megérkeztek a pécsváradi barátaink. Ádám, Zsuzsi és a gyerekek: Máté, Balázs, Bence.

Mátét, gyakorlatilag nem lehet lefotózni, mert abban a pillanatban, hogy észreveszi a gépet, vagy elfordul, vagy eltakarja az arcát.

Az ikrek eszméletlenül elevenek. Minden tiszteletem a barátaimé, 3 fiú együtt…


Ma elmegyünk kirándulni, én még nem tudom, hogy hova, de az idő az biztos, hogy kiváló.