2013. június 23., vasárnap

Küzdelmes hét története

 Ott kezdeném, ahol utoljára abba hagytam, a derekam fájdalmánál. Szóval ahogy telt az idő, a fájdalmaim csak nem múltak és akkor jött Szilvike pénteki ballagása. Borzalmas forró délután rikító, kápráztató napsütésben az iskola udvarán. A bevonulás pontosan telibe a nappal szemben, úgyhogy a nagy tömegben erős szembe fényben, egyetlen értelmes fotót sem tudtam összehozni. Itt szeretném megjegyezni, hogy olyan fájdalommal küzdöttem, hogy a hányinger keringett mindeközben.


A ballagás után elmentünk Szilvi.
tiszteletére rendezett bulira és mivel nem éreztem valami túl jól magam, Attila (Orsi unokabátyja) aki nem kis termetű ember, azt gondolta, hogy kirántja a derekamat.

 Ez olyannyira sikerült is, hogy az este hátra levő részében, (lehet, hogy az a kis pálinka is segített, amit megittunk) már elviselhető volt a gyötrelmem. No de a következő két napban már nem a derekam fájdalma okozott gondokat, hanem igen komoly mellkasi szúró fájdalom kezdte átvenni a rossz közérzetemért a felelősséget. Szombaton pihentem otthon, de vasárnap az apósom szülinapját ünnepeltük egy kerti party-n. Ez egy meglepetés party volt ami igen jól sikerült.
Ezt a fotót a meglepetés Party előtt készítettem.
A meglepetés pillanatai
Szülinapi csoport kép
Na de jött a hétfő, majd a kedd amikor is a mellkasomban lévő szúró érzés mellé társult a magas láz. Ez volt az a pillanat amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek az orvoshoz. El is meséltem mindent töviről-hegyire, elmondtam, hogy szeretném meg röntgeneztetni a mellkasomat, mert félek, hogy Attila, amikor kimozdította a derekamat, véletlenül eltörhette, vagy elrepeszthette a bordámat. Annak rendje és módja szerint el is készült az RTG. A háziorvosom rögtön mondta is, hogy nincs borda törésem viszont igen nagy baloldali tüdőgyulladásom van. Tehát a derekam azt jelezte, hogy valami betegségem lesz majd kicsivel később lett is. Én már gyógyulóban vagyok viszont cseppike kis fiam Bence, péntekre lebetegedett, hányt, lelassult, aludt. Másnapra láz, egész napos alvás...
Ismét orvos látogatás, ügyelet, majd nagyon rövid időn belül a Heim Pál Gyermekkórház sebészetén kötött ki a mi kis kincsünk. Vakbél gyulladás, azonnal műtét. Most vasárnap, már túl vagyunk egy nehéz éjszakán. Meg kezdődött a műtét utáni kezelés. Egyenlőre nagyon fáj a hasikája és még van láza. Reméljük nem lesz semmi szövődménye a történetnek.Én meg abban reménykedek, hogy itt véget ér a betegség, kórház stb...
Jó lenne, ha meg kezdhetnénk a valódi vakációzást!

2013. június 11., kedd

Bogaras fotós

   Az első digitális fényképezőgépem megvásárlása óta szerelmese vagyok a bogaras fotóknak. Igen, én is a bogarasok társaságába tartozom, pedig csak akkor viselem el az ízeltlábúakat és társait, ha fotógép van a kezemben. Régen mikor az Indafotón, először láttam WadWanda Szender fotóját, arról álmodoztam, hogy egyszer majd, csak meglátogatja a kertemet egy ilyen szépséges kis kolibri bogár, és akkor majd nekem is lesz ilyen fotóm.  Azóta pár alkalommal tiszteletét tette virágaim között, de vagy nem tudtam lefotózni, vagy nem volt kéznél a gépem.
   De ma eljött a pillanat és bár nem vagyok elégedett a fotómmal, (ez a csodás kis teremtmény hihetetlen gyorsan változtat pozíciót) viszont legalább meg van az első, amit majd biztos fog még néhány követni. 


Kacsafarkú szender
   Miközben megpróbáltam lencsevégre kapni, készítettem még néhány fotót. Alább ezeket láthatjátok.

Ő szintén egy a kolibri bogarak családjába tartozó, a Kacsafarkú szendertől valamiivel kisebb bogárka. 
   Ezt a két fotómat a szerencsémnek köszönhetem, ugyanis éppen beállítgatásokat végeztem a gépen amikor pont a kép közepébe belibbent ez a kis zümi. Fordult egyet-kettőt egy helyben , hagyta, hogy kattintsak, majd zsupsz elillant.








   Végezetül egy ellenfényben fotózott szeder képpel hagytam abba a fotózást a kertemben.


2013. június 9., vasárnap

Belvárosi fesztivál

   Ma reggel bementünk a városba, hogy a gyerekekkel sétáljunk, szórakozzunk egyet a belvárosi fesztiválon. Kicsit lekéstük a Halász Judit koncertet a Szabadság téren, de azért az utolsó 4-5 számot még végig tudtuk hallgatni.

    Ez volt az amit nem kellett volna! Valahogyan úgy sikerült Bencit a nyakamba vennem, hogy alig egy órával később borzalmasan elkezdett fájni a derekam. Ez van, délutánra már addig jutott a dolog, hogy anyunál fájdalom csillapítót kellet kérnem, pedig nem szoktam gyógyszerezni magam.
   Na szóval a koncert után meg néztünk a téren egy akrobatikus kosárlabda show-t, ami nekem nagyon tetszett! Hihetetlen ügyes fiatalok nagyon színvonalas műsort tartottak.




    Innen átsétáltunk az Erzsébet térhez, hogy megnézzük a Budapest Eye, nevezetű Óriás kereket.





Majd ezek után lementünk a Duna pesti rakpartjához, vízállást nézni és fotózni! Döbbenetes látvány volt! Annyi ember nézte a Dunát, amennyi augusztus 20.-án a tisztavatás után sétálgatni szokott itt a parton.





  Vissza sétáltunk az autónkhoz és én nagyon boldog voltam, hogy indulhatunk haza, mert ekkor már nagyon fájt a derekam. Viszont most, hogy lassan a post-om végéhez érek, szerencsére, (no meg a fájdalom csillapító hatására) már azt hiszem túl vagyok rajta. Remélem holnap reggel amikor felkelek, ugyan ezt tudom majd mondani.

2013. június 8., szombat

Nyári eső



Nyári eső a kertünkben
Rakoncátlan szélgyerek
égi tónál tekereg.
Unatkozik, s unalmában
mireg-morog, kesereg.

Arra sétál felhőcske.
Orra búbján szeplőcske.
Szél csúfolja, megfricskázza,
csak akkor old kereket.
Szegény felhő sírdogál,
fájó könnye hulldogál.
Szikkadt földre lepereg;
nyári eső csepereg.


2013. június 5., szerda

Megint a mezőn

Végre kisütött a nap, nem esik az eső és még talán a hőmérséklet is melegszik. Már nagyon zavart ez a borongós idő. Be vagyok sózva, mert végre meg van a rég áhított fotógépem, de mivel nagyon amatőr vagyok ezért a borongós, esős időben igen gyér fotókat készítettem. Ma délután viszont megint lovagolni voltunk Bencivel és utána a lemenő nap gyönyörű fényeit kihasználandó, ismét kimentünk a lovastanyától nem messzire lévő árvalányhajtól és útszéli kórótól hemzsegő mezőre. Ott ahol a kóró éppen virágzik, a dongók, méhek,darazsak zsongásától zajos a mező. Csodálatos ahogy megy le a nap, de még szikrázik a fénye az árvalányhaj ezüstös hajszálain. Természetesen rögtön kivezényeltem két szép gyermekemet és meg kértem, hogy ne tépjék le az árvalányhajat, mert nagyon védett (mert így szép és mert igen húzós a büntetés). Sietve jegyzem meg, hogy ugyan itt semmisíti meg a honvédség a fel nem robbant II. világháborús robbanószerkezeteket és itt quadoznak a motorsport szerelmesei is... Ismét rengeteg fotót készítettem. Bence és Eszter ma valahogy nem igazán volt összhangban, szinte egy percet sem bírtak ki anélkül, hogy ne kelljen rájuk szólni.

Eszter: - Bence ne támaszkodjál már rám!
Bence: -Auu!





   Akkor most jöjjenek az útszéli kórókról készített fotók.
Kedves fotós közösség, fotobloggerek, ismerőseim a facebookról és az Indafotóról, kérlek titeket, ha valakinek van tapasztalata macro előtétlencse, lencsék használatáról, feltétlen írjon, mert tervezek egyet vásárolni és szeretnék némi információval rárajtolni a témára. Előre is köszönöm mindenkinek.







2013. június 2., vasárnap

Juniális a Gyermekliget Általános Iskolában

Bence, a kisfiam iskolája által rendezett
Juniálison készült fotók, animációk, videók.




Néhány animáció, amit a google rakott össze a fotóimból.






Végül kiválogattam néhány fotót abból a 417db.-ból amit ma lőttem.





Fotók az Apolló Színház műsorából