Ott kezdeném, ahol utoljára abba hagytam, a derekam fájdalmánál. Szóval ahogy telt az idő, a fájdalmaim csak nem múltak és akkor jött Szilvike pénteki ballagása. Borzalmas forró délután rikító, kápráztató napsütésben az iskola udvarán. A bevonulás pontosan telibe a nappal szemben, úgyhogy a nagy tömegben erős szembe fényben, egyetlen értelmes fotót sem tudtam összehozni. Itt szeretném megjegyezni, hogy olyan fájdalommal küzdöttem, hogy a hányinger keringett mindeközben.
A ballagás után elmentünk Szilvi.
tiszteletére rendezett bulira és mivel nem éreztem valami túl jól magam, Attila (Orsi unokabátyja) aki nem kis termetű ember, azt gondolta, hogy kirántja a derekamat.
Ez olyannyira sikerült is, hogy az este hátra levő részében, (lehet, hogy az a kis pálinka is segített, amit megittunk) már elviselhető volt a gyötrelmem. No de a következő két napban már nem a derekam fájdalma okozott gondokat, hanem igen komoly mellkasi szúró fájdalom kezdte átvenni a rossz közérzetemért a felelősséget. Szombaton pihentem otthon, de vasárnap az apósom szülinapját ünnepeltük egy kerti party-n. Ez egy meglepetés party volt ami igen jól sikerült.
 |
| Ezt a fotót a meglepetés Party előtt készítettem. |
 |
| A meglepetés pillanatai |
 |
| Szülinapi csoport kép |
Na de jött a hétfő, majd a kedd amikor is a mellkasomban lévő szúró érzés mellé társult a magas láz. Ez volt az a pillanat amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek az orvoshoz. El is meséltem mindent töviről-hegyire, elmondtam, hogy szeretném meg röntgeneztetni a mellkasomat, mert félek, hogy Attila, amikor kimozdította a derekamat, véletlenül eltörhette, vagy elrepeszthette a bordámat. Annak rendje és módja szerint el is készült az RTG. A háziorvosom rögtön mondta is, hogy nincs borda törésem viszont igen nagy baloldali tüdőgyulladásom van. Tehát a derekam azt jelezte, hogy valami betegségem lesz majd kicsivel később lett is. Én már gyógyulóban vagyok viszont cseppike kis fiam Bence, péntekre lebetegedett, hányt, lelassult, aludt. Másnapra láz, egész napos alvás...
Ismét orvos látogatás, ügyelet, majd nagyon rövid időn belül a Heim Pál Gyermekkórház sebészetén kötött ki a mi kis kincsünk. Vakbél gyulladás, azonnal műtét. Most vasárnap, már túl vagyunk egy nehéz éjszakán. Meg kezdődött a műtét utáni kezelés. Egyenlőre nagyon fáj a hasikája és még van láza. Reméljük nem lesz semmi szövődménye a történetnek.Én meg abban reménykedek, hogy itt véget ér a betegség, kórház stb...
Jó lenne, ha meg kezdhetnénk a valódi vakációzást!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Ide írjál, ha véleményed van a bejegyzésről!