Szuhanics Albert: Az őszi légy
A légy legyengül ősszel,
e röpködő hőssel
te nem találkozol.
A légyzümmögés oda,
már elbújt, de hova?
Hol gémberedett testtel,
reszket, s nem keres fel
tégedet, bár cukros az ételed.
A légy most félti életét,
tudja, hogy nem fürge légy
ez időtájt őkelme,
felfogja a légyelme,
ha lépre megy az édesen,
megfizetne véresen
míg megszállná krémesed,
vagy beköpné rétesed,
felkaphatod légycsapód,
s lapos lenne hamar,
mit falról le nem kapar
ember erős körme.
Jó lenne egy körte,
kóstolgatni körbe -
éhét így sírja el,
ez a bús légykebel.
Lefogyott és gyenge
az őszi legyecske.
Nem szemtelen, van szeme,
eme nagy összetett,
nem mint e kis szösszenet,
mit ide leírtam.
Te kis légy, nyugton légy,
elbújva maradj még!
Mert ha kegyeskedsz,
s elő legyeskedsz,
én lészek légyölő,
mint ama galóca.
Alattad a lóca,
én rögvest megöllek
bele is döngöllek!
Hát ne kérdezd szép e,
az őszi légy vége!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Ide írjál, ha véleményed van a bejegyzésről!