Talán éppen ezért fordulhatott úgy, hogy leültek a butiksorok utcáján egy padra. Még egy perc sem telt el máris, mintha varázslat történt volna, a tömegből lassan de nagyon céltudatosan közelített a Pláza Mikulása. Rögvest meg is kérdezte, hogy mivel ő igen fáradt leülhet-e Eszter mellé a padra. Természetesen kislányom nem az a visszahúzódó típus, ezért illedelmesen helyet engedett a Piros ruhás, nagy szakállú, öreg úrnak.
Hiszen jól tudta tőle bizony lehet édességet kapni, mi viszont jól tudjuk, hogy Eszter annak nem tud ellenállni.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Ide írjál, ha véleményed van a bejegyzésről!