41 éves lettem

„Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük. A ködnek anyja a völgy, apja a hegy, sírásója a szél, és siratója a napsugár. A külországi ködöt nem ismerem. Ott talán a hegyeken is megterem, de nálunk jobbára a völgyek teknőjében születik - néha már nyáron -, és csak akkor megy apjához látogatóba, ha nagyra nőtt. De ekkor már rendesen november van.”

/ Fekete István /

Read More

Pusztujka az őszi virágon

Szuhanics Albert: Az őszi légy

A légy legyengül ősszel,       

e röpködő hőssel

te nem találkozol.

A légyzümmögés oda,

már elbújt, de hova?

Hol gémberedett testtel,

reszket, s nem keres fel

tégedet, bár cukros az ételed.

A légy most félti életét,

tudja, hogy nem fürge légy

ez időtájt őkelme,

felfogja a légyelme,

ha lépre megy az édesen,

megfizetne véresen

míg megszállná krémesed,

vagy beköpné rétesed,

felkaphatod légycsapód,

s lapos lenne hamar,

mit falról le nem kapar

ember erős körme.

Jó lenne egy körte,

kóstolgatni körbe -

éhét így sírja el,

ez a bús légykebel.

Lefogyott és gyenge

az őszi legyecske.

Nem szemtelen, van szeme,

eme nagy összetett,

nem mint e kis szösszenet,

mit ide leírtam.

Te kis légy, nyugton légy,

elbújva maradj még!

Mert ha kegyeskedsz,

s elő legyeskedsz,

én lészek légyölő,

mint ama galóca.

Alattad a lóca,

én rögvest megöllek

bele is döngöllek!

Hát ne kérdezd szép e,

az őszi légy vége!

Read More

Nyári eső

Gazdag Erzsi: Nyári eső

Nyári eső a kertünkben

Rakoncátlan szélgyerek
égi tónál tekereg.
Unatkozik, s unalmában
mireg-morog, kesereg.

Arra sétál felhőcske.
Orra búbján szeplőcske.
Szél csúfolja, megfricskázza,
csak akkor old kereket.

Szegény felhő sírdogál,
fájó könnye hulldogál.
Szikkadt földre lepereg;
nyári eső csepereg.

Read More

Végre itt a Tavasz

    Már nagyon vártuk, és tegnap óta virágzással, napsütéssel megérkezett a tavasz. A múlt héten a kislányom is megérezhetett a tavasz előszeléből valamit, mert amikor délután bementem érte az oviba, az óvónéni boldogan közölte, hogy Eszter megkérte őt, hogy írja le amit mond. Nos egy tavasz váró versike lett belőle, mindenki nagy meglepetésére. Nagyon büszke vagyok, és azt gondolom, hogy az óvónénink is az, mert kitűzte az óvoda faliújságára Eszter versikéjét.
    Tegnap is és ma is délután kint dolgoztunk a kertünkben. Idén kicsit korábban kezdtünk neki a rendezgetésnek, takarításnak, átalakításoknak. Nagyon nagy elképzeléseink, terveink vannak, de még nem tudom, hogy mit tudunk majd végrehajtani. Minden esetre néhány dolognak már nekikezdtünk. Vettünk csodasövényt és már jó sokat el is ültettünk, de még mindig van kb. 100 tő. Erdőkertesi barátainknál néhány éves már és ha csak fele olyan jól sikerül mint nekik, már nagyon boldog leszek.


Miközben kint dolgoztam a kertünkben apukámmal, szépen sütött a nap, kinyíltak a krókuszok. Ez pedig azonnali felhívás volt számomra, hogy fotózzam le őket. Így hát melegedjen lelketek-e néhány kedves virág látványától!

Read More