…- Mit mondtál, mikor lesz a munkahelyeden a Mikulás ünnepség?
- Mondtam már, csütörtökön. Ja, tényleg, akkor elmarad a HRG úszás. Természetesen muszáj volt rákérdeznem, mert „öt percekre be van osztva az időnk” és ehhez még hozzá járul az én feledékenységem is. Na de azért mégsem hagyhatjuk ki a céges Mikulásozást. Idén ismét az Alma együttes lépet fel, és ahogy az lenni szokott, most is igen remek formában volt Buda Gábor (Ő az együttes énekese). Bocsánat, az egész együttes remek formában volt, igaz Alex most nem jött el (Ő a basszus gitáros)
- Hoztad a fényképezőgépet?
- Az úgy volt, hogy…
- Nem mondod, otthon hagytad?
- Hát igen. Szóval reggel, amikor munkába indultam beraktam a táskámba nehogy elfelejtsem. Nos amikor haza jöttünk délután és szép ruhába öltöztettem a gyerekeket (amit anya nem felejtett el kikészíteni) kicsit elszaladt az idő, és sietnünk kellett.
- Készen vagyunk, felöltöztünk, akkor, uzsgyi mert soha nem érünk oda. Szóval a nagy rohanásban én gyorsan kivettem a táskámból az irattárcámat, gondolván, hogy minek cipeljem az egész táskát, és a gépet meg természetesen benne hagytam.
- Nagyszerű egy újabb esemény, amit fejben kell megőriznünk!
Nagyjából ott tartottam, hogy Alma együttes a színpadon, és amikor megérkezett a Mikulás, Buda Gábor ott maradt és végig segített a nagyszakállúnak. Köszönjük Gábor, mi ugyanis Takácsék, mint tudjuk, a névsor vége felé vagyunk, és ha nincs segítség, akkor még most is ott ülünk és várjuk, hogy a gyerekeinkre sor kerüljön. Eszternek sikerült olyan meglepetést okoznia, amitől még jobban sajnáltam, hogy otthon hagytam a fényképező gépet. Az történt, hogy szinte elsőnek bevállalta, hogy felmegy a Mikuláshoz a színpadra és elénekel neki egy dalt. No de nem egy sablonos, Télapó itt van, hó a szakálla… dalt, hanem egy általam még soha nem hallott szép téli, karácsonyi dalt.
- Döbbenet, biztos az oviban tanulta!
Eszter, Bence szuper jól érezték magukat, és már indultunk volna még egy kicsit játszani az Újudvar játszóházba, amikor megláttam, hogy irdatlan nagy hópelyhekkel hullik a hó, így az ugrálást gyorsan halasztottuk, mivel nekem még nyári gumik voltak az autómon.
Izgalmas utunk volt hazafele, de épségben, egészben hazaértünk. Gyerekeink, pedig boldogan és kellőképpen fáradtan mentek aludni.
- Mondtam már, csütörtökön. Ja, tényleg, akkor elmarad a HRG úszás. Természetesen muszáj volt rákérdeznem, mert „öt percekre be van osztva az időnk” és ehhez még hozzá járul az én feledékenységem is. Na de azért mégsem hagyhatjuk ki a céges Mikulásozást. Idén ismét az Alma együttes lépet fel, és ahogy az lenni szokott, most is igen remek formában volt Buda Gábor (Ő az együttes énekese). Bocsánat, az egész együttes remek formában volt, igaz Alex most nem jött el (Ő a basszus gitáros)
- Hoztad a fényképezőgépet?
- Az úgy volt, hogy…
- Nem mondod, otthon hagytad?
- Hát igen. Szóval reggel, amikor munkába indultam beraktam a táskámba nehogy elfelejtsem. Nos amikor haza jöttünk délután és szép ruhába öltöztettem a gyerekeket (amit anya nem felejtett el kikészíteni) kicsit elszaladt az idő, és sietnünk kellett.
- Készen vagyunk, felöltöztünk, akkor, uzsgyi mert soha nem érünk oda. Szóval a nagy rohanásban én gyorsan kivettem a táskámból az irattárcámat, gondolván, hogy minek cipeljem az egész táskát, és a gépet meg természetesen benne hagytam.
- Nagyszerű egy újabb esemény, amit fejben kell megőriznünk!
Nagyjából ott tartottam, hogy Alma együttes a színpadon, és amikor megérkezett a Mikulás, Buda Gábor ott maradt és végig segített a nagyszakállúnak. Köszönjük Gábor, mi ugyanis Takácsék, mint tudjuk, a névsor vége felé vagyunk, és ha nincs segítség, akkor még most is ott ülünk és várjuk, hogy a gyerekeinkre sor kerüljön. Eszternek sikerült olyan meglepetést okoznia, amitől még jobban sajnáltam, hogy otthon hagytam a fényképező gépet. Az történt, hogy szinte elsőnek bevállalta, hogy felmegy a Mikuláshoz a színpadra és elénekel neki egy dalt. No de nem egy sablonos, Télapó itt van, hó a szakálla… dalt, hanem egy általam még soha nem hallott szép téli, karácsonyi dalt.
- Döbbenet, biztos az oviban tanulta!
Eszter, Bence szuper jól érezték magukat, és már indultunk volna még egy kicsit játszani az Újudvar játszóházba, amikor megláttam, hogy irdatlan nagy hópelyhekkel hullik a hó, így az ugrálást gyorsan halasztottuk, mivel nekem még nyári gumik voltak az autómon.
Izgalmas utunk volt hazafele, de épségben, egészben hazaértünk. Gyerekeink, pedig boldogan és kellőképpen fáradtan mentek aludni.
