Októberi hajnal

  A hónap ami olyan színeket hoz miket csak ilyenkor lehet látni és fotózni. Imádom ezt a hónapot és nem csak azért mert e hó végén tartom a születésnapomat. Rengeteg szó jut az eszembe, ha azt hallom- Október.
Szőlő, szüret, ősz, gesztenye, csipkebogyó...
   A felsoroltak a teljesség igénye nélkül mind-mind színeket, ízeket, érzelmeket juttat eszembe. Ma hajnalban Orsi volt olyan rendes, hogy korán felkelt (persze nem olyan korán mint én) és mivel előző este említettem, hogy szeretnék hajnalt, napkeltét fotózni, lejött a hálószobánkból és elzavart fotózni. A nap 6 óra 48 perckor indította útjára sugarait és én rettenetesen dideregve, vacogva, de állványra szerelt, beállított gépemmel kattintásra készen vártam a pillanatot Erdőkertes Vácegres határvidékén. Hol a nap kikacsintott a horizonton a hőmérsékletre fittyet hányva nagyon meleg sárga színnel szikrázta végig a tájat.

 Soha nem tudtam sokat aludni, mindig korán és magamtól ébredek. Ma is így kezdődött a reggel, noha akkor még nem tudtam, hogy ilyen csodás látványban részesülök. Reggelente mikor Orsival munkába megyünk, sokszor csodálom meg menet közben a napfelkeltét Csomád környékén. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy lemaradok egy olyan pillanatról amit talán soha újra nem fogok látni. Nos ez a mai reggel kárpótolt sok, elmulasztott pirkadatért. 

A kikandikáló napocskával szemben lévő oldalon a kék és a vörös színek csodás, fodrozódó festményt hordottak az égre. A mezőn hideget sugárzott a dér az ég felé de még érezni lehetett, noha nagyon hideg volt, hogy csatát fog veszíteni a nappal szemben.

A csipkebogyó és a kökény ezen a reggelen érte el szüretelésének idejét, hiszen öregeink szerint ez a két bogyó akkor finom, ha megcsípte az első fagy. Az ősz egyik szépséges színéhez a csipkebogyó vöröshöz az agyam rögtön társítja a kedvenc lekváromat a hecsedlit. De jó lenne egy kis hecsedlis palacsintát enni...

   Kívánok mindenkinek szép napot október első hétvégéjén.