Miért írok blogot?

 Napok óta töröm a fejem, vajon miért blogolok (mások miért írnak blogot) mi ezzel a célunk? Orsi már  párszor kifejtette a témával kapcsolatosan a véleményét, ami egyfelől szubjektív, másrészről kifejezetten önmagára vonatkoztatott vélemény. Ő ugyanis nem kedveli ezt a kitárulkozási formát ( igazán semmilyen formában nem hajlandó önként megnyílni, nagyjából kiprovokálni lehet, de ez sem minden esetben szerencsés ).
 Tehát a kérdés adott. A következő válaszok jöhetnek szóba:
-Exhibicionizmus
-Önmegvalósítás
-Kapcsolat rendszerek kiépítése
-A kapcsolat rendszer kontroll igénye
Nos, igen van bennem némi exhibicionizmus, de erre, csak mostanában jöttem rá. Nagyon valószínű, hogy maga a blog írás hozta ki belőlem. Ennek következménye az önmegvalósításra kialakult hajlam, és ez vonzza azt, hogy csak akkor működik az önmegvalósítás, ha van befogadó réteg, tehát szükséges a kapcsolat rendszer építése. Ez utóbbira míg élünk szükségünk van, csak a kiépítési formák változtak meg az internet adta lehetőségekkel. A kontrollra való igény, az nem más mint, hogy ne pusztán monológ legyen a blogunk. Szükséges minden vélemény, kritika és természetesen mindenkinek jól esik a dicséret. Ezekre minden szempontból lehetőséget biztosít minden blog. Ha egy blogot látogatnak, de nem írnak kommenteket akkor vagy nem érdekes a bejegyzés, vagy nem olvasmányos. Ha nincs látogatottság, akkor a kapcsolatrendszer hiányzik.
  Ezen a ponton jelenik meg ismét a kérdés miért írok blogot? Egy ideig azt gondoltam, ha a gyerekeimről a családomról posztolok akkor átadok valamit az ismeretségi körömnek rólunk. Biztos így van. De sajnos manapság vagy nincs idő, az ilyen újszerű információk megszerzésére, vagy készségek hiányában nem jutunk hozzá. Ezek ellenére van sok ismerősöm aki a facebook előtt tölti fél életét, de arra nincs ideje, hogy valódi, értékes tartalmakat olvasson. Ott persze posztol, dehát nem túl komoly tudást igénylő dolog, néhány ismerős megjelölése, és a számára megfelelő tartalmat biztosító web oldal like-olása. Viszont az tagadhatatlan, hogy kiváló módja a kapcsolatrendszer kiépítésének. Csak hasznosítani kéne tudni!
Arra jöttem rá, hogy ez a spontán önkifejezési forma, amit blognak nevezünk szükségletemmé vált és várom azt az időt amikor távolságoktól és ismeretségektől függetlenül köszönhetjük meg egymás balogjaiban azt, hogy megosztotta velünk élete egy pillanatát (fotókkal, videókkal), érzelmi állapotát, gondolatait. Erre már minden adott, csak hát mégsem történik meg. Legalábbis itt az én blogomban. Azt hiszem, hogy ez a cél, ami mindig odarángat a klaviatúrához. Egyszer biztos elérem.