Élmény az Ordas-tavon

  Vasárnap csodálatos élményben volt részem. Ott kezdeném, hogy a természet, az ősz, megajándékozott minket egy fantasztikus verőfényes napsütéses nappal, ami viszonylag ritka így október utolsó napján. Orsi unoka testvérével és feleségével (Öcsivel és Évával) kitaláltuk, hogy kimegyünk még utoljára ebben az évben horgászni az Ordas-Tóra. Mit mondhatnék, kiváló döntés volt. Öcsi és én a tónál voltunk már nyitás előtt, így oda helyezkedhettünk ahova csak akartunk. Éva előző este csajos bulin volt és ezért Orsival úgy 10 óra körül jöttek ki utánunk. De nem innen kezdődik a történetünk. Szóval 7 óra körül bedobtunk és nem is olyan sokára meg érkezett az első kapás és az első ponty. Nagyon hideg volt, fáztunk, és az első potyka is valószínűleg így érezhette magát, mert 4-5 kg-os súlyát meghazudtoló módon szinte kiúszott a partra minden komolyabb ellenállás nélkül. Mi, hogy ne fázzunk annyira, gyorsan bemelegítettünk egy kis Jäger-el.

Mire vérré kezdett válni bennünk, már jött is a második ponty. Na ez már nem adta oly könnyen magát, mivel ez is Öcsi botjára akadt, volt olyan kedves, hogy átadta nekem fárasszam ki én. Remek érzés volt azt a gyönyörű 6 kg körüli halat kifogni. De nem túl sokat váratott, a horgász tó engem is meg ajándékozott egy szép kapással és egy szintén 6 kg formájú potykával. Ekkor még senki rajtunk kívül nem fogott semmit a tavon. Mire a lányok megérkeztek már 4 pontyon túl voltunk. Kisebb kapás szünetek után Öcsinek jött egy száguldó, vélhetően komolyabb harcos ami úgy úszott keresztül mindannyiunk szerelékén, hogy feleszmélni sem volt időnk. Eredmény 0 hal szakadás, gubancolás, szerelés. No de semmi gond, újult szerelékkel és lendülettel folytattuk a horgászatot.

Éva kicsit elkeseredett, hogy még csak kapása sincs. Déltől kb. 3 óráig szinte semmit nem láttunk az úszóinkból, mert szemben sütött a felhőtlen égen a nap és úgy tükröződött a vízen, hogy vakká váltunk. Eddigre kitört a fáradtság mindenkin, azt hiszem jó-néhány kapást szalaszthattunk el, mivel szinte mindenki egy kicsit szunyókált. A nap melegen sütötte az arcunkat, hát élveztük és pihentünk. Mind ezen túl megkezdődött az a 2-3 órás része a horgászatnak amikor már Éva is részesült némi halfogással kapcsolatos élményben.

Ott tartottunk, hogy untuk magunkat és zavart a fény, amikor Éva meg kérte Orsit, hogy csalizzon fel és engem, hogy dobjak egyet a botjával. Már volt olyan látó szög ahonnan érzékelhető volt az úszó, de ez a pont kicsit távolabb volt a bottól, így Orsi figyelte az úszót és Éva fogta a botot. Alig telt el 1-2 perc amikor az én kis feleségem félhalkan és nagyon higgadtan annyit mondott Évának az úszóról "lement", Éva nem habozott, feltétel nélkül megbízott Orsiban, aki még életében nem horgászott, vagy talán valamikor régen egyszer, és bevágott. Egy igen szép talán 7-8 kg tükröst hozott ki így a partra. Szinte hihetetlen de ez még kétszer meg ismétlődött. Fantasztikus hangulat kerekedett, a csajok vigyorogtak mint a vadalma. Én is fogtam még egy-két 4-6 kg közti példányt és Öcsi is remekelt, bár neki sajnos nem volt szerencséje, mert akasztott egy (csak feltételezni tudjuk, hogy valami komoly, akár15 kg körüli) pontyot amivel kitartóan küzdött, de még felhozni sem bírta, hogy legalább lássuk ki az ellenfél, amikor leszakadt.
Nemsokára eltűnt a horizontról a nap és mi boldogan, élményekkel megtelve, fejeztük be a horgászatot. Köszönjük Október,köszönöm Öcsi és Éva. Szép volt. Ez a nap kiváló születésnapi ajándék volt, olyan  amit sokáig őrizni fogok.