Németh Lehel : Őszi eső

Kis klemátisz az esőben

Tegnap szinte még nyár volt,
tűző nap fénye lángolt.
Július volt, éreztem én,
július volt szeptember végén.

Arcomra hull az őszi eső,
csendesen hull, csak permetező.
Néma az út, csillog a fény,
senkise jár, csak egyedül én.
Egyre csak hull, mint halk zokogás,
homlokomon így múlik a láz.
Épp olyan hűs, mint puha kéz,
simogató, s csak téged idéz.

Esőben a kertben ázva fotóztam

Messzire száll most a gondolatom,
rólad álmodozom, ajkam csókodra vár.
Úgy vár, mint ahogy soha még,
szívem újra tiéd, újra itt van a nyár.

De arcomra hull az őszi eső.
Hol van a múlt, a boldog idő?
Kérdezem én, s nincs felelő,
egyre csak hull az őszi eső.
Még jön egy új, boldog idő,
könnyeimet, mosd le őszi eső!