Sziasztok,
Igen rég írtam bejegyzést, most viszont van rá időm. Felsorolom, mi minden történt velünk az elmúl másfél hónapban. Ott kezdeném, hogy Viki és családja haza utaztak New Jersey-be. Meg kezdődött az év. Orsinak nagyon-nagyon keményen kezdődőt el, mert a cégauditban oroszlán része volt, van. Ennek köszönhetően, 12-16 órás napi munkaidőt vitt a vállán. No meg a hétvégék…
Az én munkahelyemen is sok a munka, túlórázunk hétvégén is dolgozunk.
Nem régen fotókiránduláson jártam az Indafotó site-on összekovácsolódó kis közösséggel Szentendrén. Remek szórakozás volt, nagyon jól éreztem magam. Nagyon ritkán fordul elő, hogy én a családom nélkül mozdulok ki itthonról. Nem bántam meg. Eddig csak az indafotón egymás fényképeit nézegetve kommenteztünk, aminek köszönhetően kialakult valami kép egymásról, de ez a virtuális kapcsolat olyannyira személytelen, hogy szinte mindenki nagy kedvel vetette bele magát a fotósétába. Tizennyolcan indúltunk útra, és az időjárás is kegyes volt hozzánk. Szép képek készültek, mert gyönyörű fények, jó témák akadtak utunkba.
Mesélek egy kicsit a kutyámról. Néhány hete megtanult dróthálón átmászva kiszökni. Hihetetlen mennyire nem lehet itthon tartani. A múlt héten két éjszakát és nappalt nem volt itthon, így már kezdtünk aggódni. Nem volt alaptalan az aggodalmunk. Reggel, amikor munkába indultam kimentem a kocsihoz, friss hó eset (már megint) és látom, a pici lábnyomokat a friss hóban megörültem, benézek a házában és ott fekszik. Na, végre, hazajött. Szüleimnek délelőtt dolga akadt nálunk, ők is örültek, hogy Csoki haza jött, de akkor már világos volt így azt is megtudták, amit én hajnalban még nem, hogy valamilyen úton-módon elég komolyan megsérült a jobb első lába. Konkrétan haza vonszolta a sérüléseivel magát. Mentem is a kutyámmal a Veresi állatorvosi rendelőbe ahol 15 ezer forintért megmondták, hogy csúnyán megharapta egy kutya és természetesen ellátták a sebét. Már jobban van, de nem tudja lerakni a lábát ezért kicsit bután bukdácsolva háromlábon közlekedik. Viszont ez sem akadályozza abban, hogy átmásszon a kerítésen és megszökjön. Sajnos Eszter, Bence és én is itthon vagyunk betegen. Mindhárman köhögünk és pihenünk, így most tudtam a kutyám szökésére megoldást keresni, és találtam is egy olyant, amit úgy hívnak, hogy Eb-őr.
Ez egy láthatatlan kerítés, amit a jövő hónapban meg is fogunk vásárolni. Remélem, beválik!
Tegnap az én Kis Feleségem szülinapját ünnepeltük - Isten éltessen sokáig Orsi – és nálunk jártak apósom-ék. Márciusban elviszik a gyerekeinket egy hétre üdülni, így lesz egy hét gyerektelenségünk!!! Tök jó lesz! :-)
Egyenlőre ennyi jutott eszembe, zanzásítva ez történt velünk az elmúlt néhány héten.
Nem régen fotókiránduláson jártam az Indafotó site-on összekovácsolódó kis közösséggel Szentendrén. Remek szórakozás volt, nagyon jól éreztem magam. Nagyon ritkán fordul elő, hogy én a családom nélkül mozdulok ki itthonról. Nem bántam meg. Eddig csak az indafotón egymás fényképeit nézegetve kommenteztünk, aminek köszönhetően kialakult valami kép egymásról, de ez a virtuális kapcsolat olyannyira személytelen, hogy szinte mindenki nagy kedvel vetette bele magát a fotósétába. Tizennyolcan indúltunk útra, és az időjárás is kegyes volt hozzánk. Szép képek készültek, mert gyönyörű fények, jó témák akadtak utunkba.
Mesélek egy kicsit a kutyámról. Néhány hete megtanult dróthálón átmászva kiszökni. Hihetetlen mennyire nem lehet itthon tartani. A múlt héten két éjszakát és nappalt nem volt itthon, így már kezdtünk aggódni. Nem volt alaptalan az aggodalmunk. Reggel, amikor munkába indultam kimentem a kocsihoz, friss hó eset (már megint) és látom, a pici lábnyomokat a friss hóban megörültem, benézek a házában és ott fekszik. Na, végre, hazajött. Szüleimnek délelőtt dolga akadt nálunk, ők is örültek, hogy Csoki haza jött, de akkor már világos volt így azt is megtudták, amit én hajnalban még nem, hogy valamilyen úton-módon elég komolyan megsérült a jobb első lába. Konkrétan haza vonszolta a sérüléseivel magát. Mentem is a kutyámmal a Veresi állatorvosi rendelőbe ahol 15 ezer forintért megmondták, hogy csúnyán megharapta egy kutya és természetesen ellátták a sebét. Már jobban van, de nem tudja lerakni a lábát ezért kicsit bután bukdácsolva háromlábon közlekedik. Viszont ez sem akadályozza abban, hogy átmásszon a kerítésen és megszökjön. Sajnos Eszter, Bence és én is itthon vagyunk betegen. Mindhárman köhögünk és pihenünk, így most tudtam a kutyám szökésére megoldást keresni, és találtam is egy olyant, amit úgy hívnak, hogy Eb-őr.
Ez egy láthatatlan kerítés, amit a jövő hónapban meg is fogunk vásárolni. Remélem, beválik!
Tegnap az én Kis Feleségem szülinapját ünnepeltük - Isten éltessen sokáig Orsi – és nálunk jártak apósom-ék. Márciusban elviszik a gyerekeinket egy hétre üdülni, így lesz egy hét gyerektelenségünk!!! Tök jó lesz! :-)
Egyenlőre ennyi jutott eszembe, zanzásítva ez történt velünk az elmúlt néhány héten.
