Vasárnap reggel kimentünk horgászni az az Ordasra. Előre meg beszéltük, hogy ha esni fog az eső nem megyünk. Nos, nem hogy nem esett az eső, de pulyka vörösre égtek azon testfelületeim amik szabadon voltak. Tehát az időjárás nem nagyon szólt közbe. Négyesben mentünk Attila, Öcsi, Éva és én. Reggel nyitásnál gyakorlatilag az elsők voltunk. Kiváló helyet tudtunk lefoglalni és nem is kellett sokat várni az első halacskára. Öcsi nem sokat teketóriázott, elsőként egy nem túl nagy Tok halacskával rajtolt. Ekkor még nem sejtettük, hogy nekünk mennyire gyengén fog menni a horgászás. Attila reggelről még feszegette a verseny lehetőségét, ami valami oknál fogva (vagy mert Öcsi téthez akarta kötni, vagy mert érezte, hogy nem fog menni ) végül nem kezdődött el. Így kevésbé fájdalmas az a már-már megalázó vereség amit Öcsi mért ránk. A nap végére Attila két nem túl nagy fogással, Éva szintén, jómagam négy halacskával olyan mértékben elmaradtunk Öcsi fogásaitól melyet, saját bevallása szerint is a tizedik hal után már nem is számolt. Mi sem. Azt is mondhatnám, hogy nagyzol, de sajnos (természetesen nem sajnálom annyira, hiszen én több-kevésbé oda dobáltam ahova Öcsi, ezért is lehet, hogy a megtisztelő második helyet szereztem meg) végig mellette horgásztam így kénytelen voltam végig nézni minden egyes fárasztását. Szörnyű, hogy mennyire érezte ezen a napon a vizet. Természetesen csodálatos nap volt. Igaz most nem a nagy méretű pontyok napja volt, összesítésben valószínűleg a tavon mi négyen lehettünk a legeredményesebbek. Remélem lesz még alkalmam ilyen, vagy ennél jobb horgász élményt megélni az idén, hiszen talán még csak most kezdődik a szezon.
Köszönöm Dóra!
-
A három tündérről szeretnék mesélni. Egyikük keresztnevét kérdeztem csak
meg. Ő volt Dóra.
Tegnap indultam Miskolcra anyukámhoz. A hideg beköszöntével b...
1 hónapja