.... Még szerencse, hogy hétfő reggel ilyen kevesen jönnek ki az Ordas tóra. Alig vannak rajtunk kívül. Öcsi első dobása után kicsivel máris kapás. Ez még nem akadt, semmi gond, ő ugyanis borzalmas nagy szakértelemmel, igazít valamit a szereléken, talán mormog valamit az orra alatt, és már készül is a következő csatára a halakkal. egyszer csak nekem is megszólal csipogó hangon kapást jelezve az úszóm! Valami nem stimmel az úszó nem jelezi a kapást csipogva! De csak nem adja fel újra és újra csipog. Hirtelen tudatomra ébredek és ki kapcsolom az ébresztést a telefonomon. Kicsit nehezen, de annál nagyobb kedvel, kelek fel az ágyamból és elindulok a konyhába kávét főzni. Kávézásom közepette azon gondolkoztam, vajon az éhes disznó makkal álmodik esete történt meg velem, vagy előre megálmodtam egy jó horgászatot.
Nos a tó valóban üres volt reggel mikor oda értünk és tényleg ott foglalhattunk helyet ahol csak akartunk. Természetesen az első pontyot ( mint majdnem mindig ) Öcsi szákolta. Sorra jöttek a kapások. De mire a nap elkezdett égetni, a halak lendülete is alább hagyott. Horgászatunk rengeteg kapást és elég sok fogást eredményezett. Némi csalódást pusztán az okozott, ( nem komoly mértékűt ) hogy három méterre tőlünk jobbra két kolléga reggeltől estig betegre fogták magukat a szó szoros értelmében! Ilyenkor pusztán csak azért bosszankodhatunk, hogy mi voltunk kint a leghamarabb a tavon és akár oda is ülhettünk volna ahova ők. De nem tettük, így nem is mi nyertük a meg nem hirdetett versenyt. Viszont panaszra nekünk sincs okunk. Én délután négy óra környékére tettem azt az időpontot amikor nekem beindul a horgászat. Nem is nagyon tévedtem. Ez időtájt nagyjából egymás után négy (kapitálisnak nem mondható) potykát fogtam. Ideje volt, mert mind ezidáig viszont semmit nem fogtam. Ellenben rokonságom összes tagja ki csak a tavon velünk volt, mind túl volt már néhány pontyon. Délután szinte egymást követték a kapások, nem jött minden össze, de azért kellemes és szép napot zártunk. Sokadjára dicsérem az Ordas Tavat, de hát ami jó az jó!
Rólam is készült fotó csak azt sajnos ( de értelem szerűen ) én nem tudtam készíteni, ezért ha majd megkapom őket, ezalatt a pár sor alatt lesznek láthatóak.
Nos a tó valóban üres volt reggel mikor oda értünk és tényleg ott foglalhattunk helyet ahol csak akartunk. Természetesen az első pontyot ( mint majdnem mindig ) Öcsi szákolta. Sorra jöttek a kapások. De mire a nap elkezdett égetni, a halak lendülete is alább hagyott. Horgászatunk rengeteg kapást és elég sok fogást eredményezett. Némi csalódást pusztán az okozott, ( nem komoly mértékűt ) hogy három méterre tőlünk jobbra két kolléga reggeltől estig betegre fogták magukat a szó szoros értelmében! Ilyenkor pusztán csak azért bosszankodhatunk, hogy mi voltunk kint a leghamarabb a tavon és akár oda is ülhettünk volna ahova ők. De nem tettük, így nem is mi nyertük a meg nem hirdetett versenyt. Viszont panaszra nekünk sincs okunk. Én délután négy óra környékére tettem azt az időpontot amikor nekem beindul a horgászat. Nem is nagyon tévedtem. Ez időtájt nagyjából egymás után négy (kapitálisnak nem mondható) potykát fogtam. Ideje volt, mert mind ezidáig viszont semmit nem fogtam. Ellenben rokonságom összes tagja ki csak a tavon velünk volt, mind túl volt már néhány pontyon. Délután szinte egymást követték a kapások, nem jött minden össze, de azért kellemes és szép napot zártunk. Sokadjára dicsérem az Ordas Tavat, de hát ami jó az jó!
:-)
