41 éves lettem

„Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt,...

Read More

Húsz-egynéhány fotós

 Október 23. reggel. Fotógéppel, némi élelemmel felszerelkezve hajnalban útnak indulok. Ma biztos találok magamnak fotó témát. Nemzeti ünnepünkön szinte mindenhol van rendezvény, fáklyás felvonulás, békemenet... Azt gondoltam, kinézek magamnak valakit, akit követhetek és majd csak találok egy érdekes fotózásra alkalmas terepet, témát. A buszmegállóban ácsorogva arra lettem figyelmes, hogy mellém áll egy ősz hajú idősödő férfi nagy hátizsákkal...

Read More

Bokeh a kertben

Nagyon régen óta imádom ezt a háttér illetve előtér ábrázolási módot. Nagyon sokféle színű, rajzolatú, élességű bokeh-s fotót lehet találni a neten. Amikor én ilyent találok mindig meg állok és csodálom. Szinte minden fotót elvarázsol. Egy egyszerű téma is lehet csodálatos, színpompás, csillogó... de a sokat mondó, elgondolkodtató képek között is találtam olyant ami a bokeh által még érdekesebb, figyelmet követelővé vált. Persze nem mindig és nem...

Read More

Októberi hajnal

  A hónap ami olyan színeket hoz miket csak ilyenkor lehet látni és fotózni. Imádom ezt a hónapot és nem csak azért mert e hó végén tartom a születésnapomat. Rengeteg szó jut az eszembe, ha azt hallom- Október. Szőlő, szüret, ősz, gesztenye, csipkebogyó...    A felsoroltak a teljesség igénye nélkül mind-mind színeket, ízeket, érzelmeket juttat eszembe. Ma hajnalban Orsi volt olyan rendes, hogy korán felkelt (persze nem olyan korán...

Read More

Pusztujka az őszi virágon

Szuhanics Albert: Az őszi légy A légy legyengül ősszel,        e röpködő hőssel te nem találkozol. A légyzümmögés oda, már elbújt, de hova? Hol gémberedett testtel, reszket, s nem keres fel tégedet, bár cukros az ételed. A légy most félti életét, tudja, hogy nem fürge légy ez időtájt őkelme, felfogja a légyelme, ha lépre megy az édesen, megfizetne véresen míg megszállná krémesed, vagy...

Read More